eu4journalists

A Gazdasági és Pénzügyi Unió, valamint az euró

4. Az eurózóna bővítése

Azon tagállamok számára, akik bevezették az eurót, sok minden megváltozott. Az egységes piactól az egységes valutáig tartó kezdeti döntések egyrészt célszerűek voltak, de a gazdasági és pénzügyi unió mögött nagyszabású politikai döntések vannak. Ha egyszer a tagállam belép az eurózónába, Európa magjának részévé válik. A Koppenhágai Kritériumok mellett számos politikai és jogi előírásnak kell eleget tenni a csatlakozóknak.

Az eurózónába előreláthatóan egyszerre két vagy három új tagállam léphet be. Az euró bevezetésével ellentétben, amikor a tagállamok az euró bankjegyek és érmék megjelenése előtt három évvel korábban bevezették az új pénznemet, az euró bevezetése az új tagállamok számára valószínűleg gyorsabb lesz. Sok új tagállam “big bang”forgatókönyvet tervez, úgy gondolván, hogy a kézpénz nélküli és a készpénzzel való áttérést egy időben valósítja meg.

Szlovénia

Szlovénia az eurózóna legújabb tagállama, amelyre sokáig úgy tekintettek, mint az új tagállamok “kitűnő tanulójára”. Az integrációhoz vezető leggyorsabb és legközvetlenebb utat választotta: Ljubljana úgy döntött, hogy hat hónap után az árakat csupán euróban mutatja ki. A 2004. júniusi ERM II-hez való társulás után, a gazdasági és pénzügy reformok útjára lépett. 2005-ben az infláció 2.3% volt, s a GDP az EU GDP-jének 83%-át tette ki, a gazdasági növekedés pedig 3.9%-ot. Így 2005 májusában az EU-bizottság javasolta, hogy Szlovénia két éven belül váljon az eurozóna tagjává. Az EU országainak vezetői 2006 júniusában egyetértettek ebben, s az EU gazdasági miniszterei, akik végső döntési lehetőséggel rendelkeznek ez ügyben, egy hónap múlva hivatalosan is jóváhagyták. 2006-ban egy 2 eurós érme modelljét mutatták be, amelyen a költő, France Preseren volt látható, a szlovén himnusz megalkotója és a leghíresebb szlovén költő. Miután 2007 januárjában fizetőeszközként bevezették az eurót, az ország be fog lépni a schengeni övezetbe, és 2008 első felében az EU elnökségét fogja átvenni.

A többi új tagállam

A 2004-ben az EU-hoz csatlakozott tíz új tagállam számára az euró bevezetése kötelezően belefoglaltatott a csatlakozási szerződésükbe, amelynek révén elfogadják az EU teljes jogrendszerét. Egyik új tagállam sem akar kimaradni, mint 1992-ben Dánia és az Egyesült Királyság. Így mind a tíz új tagállam várja az euró bevezetését, mihelyt teljesen megfelelnek a konvergencia kritériumoknak.

2007 elején Ciprus és Málta is kérelmezte felvételét az Eurózónába. A Bizottság alaposan meg fogja vizsgálni helyzetüket a konvergencia kritériumoknak megfelelően, és a gazdasági miniszterek ajánlásától függ, hogy vajon jóváhagyják-e kérelmüket, vagy sem.

A kisebb nem-Eurózóna tagállamok mintha versenyeznének, hogy gyorsabban csatlakozhassanak az Eurózónához, mint a nagyobbak. S valóban, 1999, az ERM második fázisa óta, Észtország, Litvánia és Szlovénia 2004 júniusában társult az ERM II-be (kevesebb, mint két hónap múlva csatlakoztak az EU-hoz), és 2005 májusában Ciprus, Lettország és Málta is csatlakozott. A balti államok készülnek az Eurózónába való belépésre, mihelyt gazdaságuk alkalmassá teszi őket erre. Kezdetben ezek az országok úgy tervezték, hogy 2007-2008–ban készek lesznek az euró adaptációjára. Azonban mindegyiküknek harcolniuk kellett a inflációs kritériumok teljesítéséért, és ismét egy új, reális időpontot kellett kitűzniük. A nem-EU mikro államok, mint Vatikán, San Marino és Monaco a jelenlegi EU-tagokkal együtt vezették be az eurót; Andorra, Montenegró és Koszovó pedig egyoldalúan vezette be, noha Andorra szeretne erről hivatalosan is megállapodni.

Ezzel ellentétben, bár Szlovákia 2005-ben belépett az ERM II-be, nem valószínű, hogy 2009 végéig beléphet az Eurózónába. A nagyobb államoknak, mint Bulgáriának, Csehországnak, Magyarországnak, Lengyelországnak és Romániának még csatlakozniuk kell az ERM II-höz. Csehország és Magyarország azt tervezi, hogy 2010-ben belép az Eurózónába, noha már mindketten késésben vannak, és még nincs meghatározva az új dátum. Lengyelország még nem tűzte ki hivatalosan célként az euró bevezetését. Bulgária 2010-et tűzte ki, de valószínűleg várnia kell még, és Románia sem valószínű, hogy 2014 előtt csatlakozna az Eurózónához.

Több tagállamban változó az EU-val kapcsolatos közhangulat. Sok polgár úgy érzi, hogy a társulásból következő előnyök csak lassan mutatkoznak meg. Ők óvatosak, hogy belebújjanak a gazdaságpolitikai kényszerzubbonyba, amit az EMU látszólag képvisel. Továbbá úgy látják, hogy az Eurózóna legfontosabb országai csak akkor harcolnak a növekedésért, ha saját gazdaságuk is még gyorsabb növekedésnek indul. Ha az új tagállamoknak az a céljuk, hogy minél gyorsabban a régiek gazdasági szintjére kerüljenek – szól az érvelés-, akkor miért sietnének alkalmazni egy olyan gazdaságpolitikát, amely csak nehezíti ezt?

Még rosszabb, hogy sok új tagállam úgy látja, hogy a régi tagállamok nem akarnak nekik segíteni a felzárkózásban, mert attól félnek, az újak ellenfeleik lehetnek a versenyben. Ráadásul sok új EU-tagállamnak az a benyomása, hogy sokkal szigorúbb gazdasági feltételeknek kell megfelelniük, mint a Stabilitási és Növekedési Paktum által kormányozott Euróövezet államainak.

Témakörök

• A “Big Bang” forgatókönyv az új tagállamok részére
• Valószínűleg Ciprus és Málta lesznek az Eurózóna új tagjai
• A kisebb tagállamok valószínűleg néhány nagyobb előtt csatlakoznak az Eurózónához
• “Gazdasági kényszerzubbony?”