eu4journalists

Oktatás - ifjúság - kultúra

1.A 2010-es oktatás és képzés felé

Stefan Wolff, az University of Bath politikatudományi professzora beszélt a “valódi európai” identitásról. Wolff megjósolta, hogy az elkövetkezendő években Európa túlhaladja a “nemzeti alapon civakodó, Brüsszelt szapuló vezetőket, s egy egységes európai politika felé fordul”. Wolff a jövő vezetőit “Erasmus generációnak” nevezte, az EU népszerű felsőoktatási ERASMUS programja alapján.

20 év alatt, mióta elindították az ERASMUST, több mint 1.2 millió egyetemi hallgató utazott a résztvevő országokba élni és tanulni. Ennek eredményeképpen versenyképesek lettek a munkapiacon, és más EU nyelveken és kultúrákban is; nemzetközileg kiemelkedő és tanúsítható oktatásban vették részt, valamint hozzájárulnak az EU által propagált tudásalapú társadalom kialakításához.

Az európai oktatás fontos előrelépése történt meg 1998-ban, amikor Franciaország, Németország az Egyesült Királyság és Olaszország oktatási miniszterei aláírták a Sorbonne Deklarációt, a felsőoktatás harmonizációjának céljából. A Sorbonne céljait következő évben Európa legrégebbi egyeteme, a Bolognai Egyetem a Bolognai Deklaráció révén kiszélesítette. A Deklarációt Európa mind a 29 országa aláírta, s így elkezdődött az ún. Bolognai Folyamat, azaz az Európai Felsőoktatási Övezet (EHEA) létrehozása.

A Bolognai Folyamatot évek múltán kibővítették az európai oktatási miniszterek rákövetkező találkozóin és az Európai Bizottság különféle fejlesztései által:

• A 2001. májusi Prágai Deklaráció– három elemet adott hozzá a Bolognai Folyamathoz, beleértve az élethosszig tartó tanulás elvét, valamint az Európai Felsőoktatási Övezet vonzóvá tételét és versenyképességét világszerte.
• A 2003. szeptemberi Berlini Csúcs- 40 ország részvételével nyomatékosították, hogy a felsőoktatás nem más, mint közszolgálat erős társadalmi dimenzióval; a 2005-ös évet tették a bachelor és a master fokozat minőségi szabványrendszerének határidejévé; követelték, hogy szilárdabb kapcsolat jöjjön létre az EHEA és a kutatási szektor között, hangsúlyozva az egyetemista szervezetek részvételét is.
• A 2005. május 19-20-i Bergeni csúcs– lefektették a 2007-es Londoni Csúcs céljait, beleértve az ENQA jelentés irányvonalainak és rendszerének megvalósítását; nemzeti képesítési keretek megalkotását, a közös képzések támogatását, a közös oklevelek kiadását és elismerését; a felsőoktatási képzési, ismeretszerzési lehetőségek rugalmasabbá tételét; az Európai Képesítési Keretrendszer által elfogadott 3 képzési szintet: alapképzés, merterképzés, és doktori képzés.

Ma, az Unió célkitűzése a világ legdinamikusabb és legversenyképesebb ismeretalapú gazdaságának a létrehozása, amely egyre több és jobb munkalehetőséget kínál, valamint nagyobb társadalmi kohéziót hoz létre (Európai Tanács, 2000 márciusa, Lisszabon). Hogy az európai kormányok mindezeket a célokat elérjék, meg kell valósítaniuk az oktatás és a képzés rendszerének alapos átalakítását. 2002-ben azt a célt tűzték ki, hogy 2010-ig Európának a világelsővé kell válnia a minőségi oktatás és képzés rendszerét illetően. Az oktatási miniszterek megegyeztek három fő célban, amelyet 2010-ig meg kell valósítani a polgárok és az egész EU érdekében, az Oktatás és Képzés 2010 nevű program által:

• az EU oktatási és képzési rendszerének minőségi és hatékonysági fejlesztése;
• annak biztosítása, hogy mindenki számára elérhető legyen;
• az oktatás és a képzés megnyitása a világ más országai számára is.

E célok elérése érdekében tizenhárom célt tűztek ki, lefedve az oktatás és képzés különféle típusait és szintjeit (formális, nem formális és informális) az élethosszig tartó tanulás érdekében. A rendszer minden téren fejlesztést jelent: a tanárképzés, az alapismeretek, az információs és kommunikációs technológia integrációja, a beruházások hatékonysága, a nyelvoktatás, az élethosszig tartó tanácsadás és a mobilitás terén, valamint egy olyan rugalmas rendszert illetően, amely mindenki számára elérhetővé teszi a tanulást.