eu4journalists

A legfőbb szervek

3. Az EU intézményeinek bemutatása

European Parliament

492 millió EU-polgárt képviselve, az Európai Parlament megosztott törvényhozói jogkörrel rendelkezik a Tanáccsal. Ez az EU egyetlen közvetlenül megválasztott szerve. A teljes parlementi üléseket a Franciaországban, Strassbourgban tartják, a kisebb üléseket pedig a Belgiumban, Brüsszelben. A MEP-eknek mindkét városban van irodájuk.

A parlamenti tagok a Parlamentben nem nemzeti alapon, hanem politikai hovatartozás alapján foglalnak helyet. A MEP által két és fél évre választott elnök felügyeli a Parlament munkáját, és képviseli a parlamentet a külkapcsolatokban. A parlament hatalma az évek folyamán jeltősen nőtt. A közös döntési eljárás során a Parlament megvétózhatja a törvényjavaslatokat, néhány érzékeny területen viszont csak konzultatív szerepe van. Az EU éves költségvetésének kialakításakor sok esetben e szervezet hozza meg a végső döntést.

Az Európai Parlament bizonyos hatáskörön belüli feladata, hogy felügyelje a Miniszterek Tanácsa által kijelölt, majd a Parlament által jóváhagyott 27 európai főbiztos munkáját. A főbiztosoknak, akik az EU különféle tevékenységeit (lásd lejjebb) irányítják, rendszeresen meg kell jelenniük a parlamenti bizottságok előtt. A Parlament hatáskörébe tartozik, hogy en masse (testületileg) feloszlassa a Bizottságot, de az egyes főbiztosokat nem válthatja le. A Parlament még soha nem élt e jogával, noha néhány alkalommal fennállt ennek a veszélye. 1999-ben a Jacques Santer vezette Bizottság együttesen lemondott tisztségéről, még mielőtt sor kerülhetett volna a feloszlatásra az irányításban bekövetkezett hibák és a Bizottságon belüli nepotizmus bizonyított tényállásai miatt. 2004 októberében pedig az új Bizottsági elnök, José Manuel Barroso döntött az általa javasolt munkacsoport visszahívásáról, megelőzve így a Parlament részéről történő lehetséges megbuktatását. Az Európai Parlament Tagjai többek között ellenezték, hogy Rocco Buttiglione legyen az Európai Bizottság igazságügyi, szabadságjogi és biztonsági főbiztosa. Új testületet neveztek ki, melynek jóváhagyásáról 2004. november 18-án szavazott a Parlament.

Az Európai Parlament tagjai (MEP), Az Európai Parlament tagjait, mid a 785-öt, ötévente választják, egyidejű közvetlen nemzeti választások útján. Az országok képviseleti számaránya nagyjából egyezik a népességi aránnyal: pl. Németország 99, Luxemburg pedig 6 taggal képviselteti magát.

Az Európai Parlament bizottságai, A parlamenti bizottságok, melyek többnyire Brüsszelben üléseznek, számos szakterületre specializálódva részleteikben készítik elő a Parlament által tárgyalandó tervezeteket. Elvileg minden bizottsági és teljes parlamenti értekezlet a nyilvánosság előtt zajlik, van azonban néhány szekció, mely alkalomadtán zárt ajtók mögött tárgyal.

Az Európai Unió Tanácsa

A Tanács az Európai Unió fő döntéshozatali szerve, és megosztott törvényhozói hatalommal rendelkezik az Európai Parlamenttel. Az egyes területek problémáinak megvitatására a nemzeti kormányok miniszterei vagy egyéb tisztségviselői ülnek össze a tagországok képviseletében. A testületet hivatalos neve: az „Európai Unió Tanácsa”; emellett azonban hívják még „Miniszterek Tanácsának” is.

Kormányközi ügyekben, mint például a külpolitikában, a saját kezdeményezésére hozhat intézkedéseket – ezekben az esetekben a Bizottság és a Parlament hatásköre korlátozott.

A Tanács a nyilvánosság kizárásával ülésezik, kivéve, amikor a miniszterek jogszabályalkotásról döntenek. Az utóbbi években igyekeznek egyre transzparenssebbé tenni a döntéshozatali folyamatokat a nagyközönség számára is. A Tanács minden döntéshozatallal kapcsolatos mérlegelése, megfontolása publikus.

Gyűléseik legtöbbjét Brüsszelben tartják, április, június és október hónapokban viszont Luxembourgban üléseznek. Kivételes alkalmakkor egyéb helyszíneken is tanácskozhatnak, például az EU vagy a Világ Kereskedelmi Szervezet (WTO) értekezleteinek kísérőeseményeként.

A szervezet elnöki tisztségét féléves rotációban töltik be a tagországok, az ülések napirendjét mindig a sorosan „elnöklő” ország határozza meg. A miniszterelnökök évente négy alkalommal találkoznak – ahogyan az Európai Tanács is –, mindenre kiterjedő, átfogó döntéshozási jogkörrel.

A Tanács felépítése: A Tanács kilenc különböző elemből épül fel, attól függően, hogy mely területek tartoznak hatáskörükbe. A Tanács minden tevékenységét a Permanent Representatives Committee (COREPER) készíti elő és koordinálja brüsszeli munkája által, folytonosan képviselve a tagállamokat. A Tanács felépítése:

• Általános- és külügyek
• Gazdasági és pénzügyek
• Igazság- és belügyek
• Versenyképesség
• Szállítás, telekommunikáció és energia
• Mezőgazdaság és halászat
• Környezetvédelem
• Oktatás, ifjúság, kultúra
• Foglalkoztatás, szociálpolitika, egészségügyi és fogyasztóvédelmi ügyek

Az elnökség: A szervezet elnöki tisztségét féléves rotációban töltik be a tagországok, előre meghatározott sorrend alapján. Az elnökség fontos szerepet játszik az intézmények munkájának megszervezésében. Irányítja a törvényhozást és a döntéshozatali folyamatokat, és szükség esetén kidolgozza, és tárgyalásra bocsátja a kompromisszumokat. Az elnökség szervezi meg és elnököl az értekezleteken.

Az Európai Tanács A Bizottság elnökének és tagállamok kormányfőinek találkozója. Az Európai Tanács értekezletei többnyire Brüsszelben zajlanak, a Justus Lipsius nevű épületben.

A főtitkár A Tanács és a High Representative for the Common Foreign and Security Policy főtitkára segédkezik a Tanács hatáskörében külpolitikai ügyekben. Közreműködik az európai politikai döntések megfogalmazásában, előkészítésében és alkalmazásában, valamint politikai dialógusokat folytat a Tanács nevében. A jelenlegi főtitkár Javier Solana.

Az Európai Bizottság

A 27 tagállam Bizottsága 26 biztosból áll, és az elnökből, aki a különböző tárcákért felelős, mint például a vállalkozások és az ipar, a szállítás, az intézményközi kapcsolatok és kommunikációs stratégia, a mezőgazdaság és vidékfejlesztés, stb. Mindezek a kabinet támogatását élvezik, s és székhelyük többnyire Brüsszelben van.

A biztosokat öt évre választják. A Bizottság elnökét általános megegyezésük szerint a tagországok jelölik, majd a javaslatot a Parlament hagyja jóvá. A megválasztott, de még hivatalba nem lépett elnök a kormányokkal együttműködve dönt a további jelölésekről. A választott testületet végül az Európai Parlament erősíti meg, a parlamenti bizottságok „jóváhagyási eljárásai” alapján. Jelenleg mind a 27 tagország egy-egy főbiztost delegál, 2004-ig azonban a legnagyobb államok két küldöttel képviseltették magukat a testületben.

Az Európai Bizottság az EU egyetlen törvényhozó testülete. Mégis, mielőtt bármilyen törvényt elfogadna, konzultálnia kell az ügyben érintett szervezetekkel és szakértőkkel, annak érdekében, hogy az adott törvény az EU polgárait a lehető legmegfelelőbben szolgálja. Rendszeresen tárgyal a nemzeti kormányok és képviseleteik szakértőinek bizottságaival, de európai hatáskörű képviseleti szervezetekkel is, igen kiterjedt vonatkozásban, beleértve az ipar, a közszolgálat, a szakszervezetek, a fogyasztói csoportok, regionális szervezetek és a nem kormányszintű szervezetek (az NGO-k) szakterületeit is. Ezeknek a csoportoknak a nagy része állandó képviseletet tart fenn Brüsszelben, hogy időben, azaz még az új törvény hivatalos előterjesztése előtt tudjanak lobbizni a Bizottságnál saját érdekeikben.

Miután a jogszabályt elfogadtak, a Bizottságnak kell gondoskodnia a felől, hogy – az előírt határidőn belül – minden tagországban pontosan és maradéktalanul végre is hajtsák a rendelkezéseket. Azok ellen a tagországok ellen, amelyek nem tesznek eleget törvényes kötelezettségeiknek, a Tanács (vagy a tagországok) eljárást indíthat a Bíróságon.

A Főigazgatóság kezeli a gyakorlati ügyeket minden részlegen. A Bizottság, 36 főigazgatóságból áll, amelynek többnyire Brüsszelben és Luxemburgban székelnek. A legnagyobb főigazgatóságban ezer alkalmazott dolgozik a különféle szektorokban.

Egyéb EU-intézmények

A Bíróság
A luxemburgi székhelyű Európai Közösségek Bíróságát minden tagállamból egy bíró, és a nyolc főtanácsnok alkotja. A Bíróság teljesen független, s feladata, hogy biztosítsa a közösségi jog egyezményes értelmezését és alkalmazását az Európai Unió minden tagországában. A tagországok bíróságainak e szervezethez kell fordulniuk döntési határozatért minden olyan esetben, amikor az uniós és a nemzeti jogszabályalkotás ellentmondásba kerül egymással. A Bíróság ugyanakkor arra is hivatott, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen az EU különböző intézményei és a tagállamok között.

Az elmúlt években a Bíróság számos jelentős határozatot hozott, melyek kiterjesztették a közösségi jog hatáskörét a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem, a munkaügy, illetve a kereskedelmi termékek és szolgáltatások szabad áramlása terén. Mivel a Bíróságnak az EU polgárait érintő egyre több kérdésben van döntési joga, jelentősége folyamatosan növekszik.

Az EU bármely állampolgára vagy szervezete jogosult keresetet benyújtani a Bíróságon, amennyiben annak jogi vonatkozásaiban közvetlenül érdekelt. Court of First Instance-t 1989-ben alapították meg.

Az Európai Számvevőszék
A szintén luxembourgi székhelyű Európai Számvevőszék legfőbb feladata annak felügyelete, hogy az Unió a lehető leghatékonyabban költse el a rábízott pénzt. Az intézmény honlapja szerint: "A Számvevőszék felügyeli a pénzügyek számvitelét, végrehajtásuk törvényességét és szabályosságát, a költségvetés minél gazdaságosabb, eredményesebb és hatékonyabb működése érdekében."

Mivel folyamatosan ellenőrzi az EU költségvetését és annak a Bizottság által történő megfelelő kezelését, ezért „az Unió pénzügyi lelkiismeretének" tartják. Az Európai Parlament a Számvevőszék jelentései alapján engedélyezi a Bizottságnak az éves költségvetési terv végrehajtását.

Az Európai Ombudsman
Az Európai Ombudsmant az Európai Parlament választja, feladata a közösségi intézmények tevékenységével kapcsolatos panaszok kivizsgálása. Bármely EU állampolgár, vállalat vagy intézmény adhat be keresetet ügyének kivizsgálására. Székhelye Strasbourgban van.

Pénzügyi szervek

Az Európai Központi Bank
A Frankfurtban található Európai Központi Bank (ECB) a központi bankszervezete minden olyan tagállamnak, melynek az Euró a hivatalos fizetőeszköze. A Központi Bank dönt a monetáris politikáról és a kamatlábakról. Kormányzótestülete az Euró-övezet nemzeti bankjainak vezetőiből és az igazgató tanácsból áll. Az igazgató tanácsot a Bank elnöke, alelnöke és négy további tagja alkotja, kinevezésük pedig a Tanács határkörébe tartozik. A havonta sorra kerülő üléseket a feladatuk elsősorban a kamatlábak meghatározása.

Az Európai Beruházási Bank
A luxemburgi székhelyű EIB kölcsönöket nyújt az EU legfejletlenebb régiónak. Támogatja a befektetési programokat is, a versenyképesség növelésének érdekében.

Tanácsadói szervek

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (ESC vagy EESC) − amely nem hivatalos elnevezés szerint "Ecosoc"-ként is ismert (ám nem összetévesztendő az EU Gazdasági és Szociális Tanácsával, melynek hivatalos megjelölése az Ecosoc betűszó) − különböző érdekképviseleti csoportok tanácsadó és konzultációs fóruma. Több mint 200 tagját a tagországok különböző szervezetei delegálják, mint pl. a fogyasztók csoportja, a gazdaszövetkezetek, szakszervezetek, munkáltatók szövetsége stb. A tagállamok a népességi arányuknak megfelelő számú küldöttet delegálhatnak.

A jogszabály-alkotási eljárások során az Európai Bizottság számos kérdésben köteles kikérni a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét. Noha sem a Gazdasági és Szociális Bizottság, sem pedig a Regionális Bizottság véleménye nem kötelező érvényű, mindazonáltal a törvényjavaslatok közel kétharmad részét átvizsgálják e testületek.

A Regionális Bizottság
A Regionális Bizottság (CoR) az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács második legfontosabb "hivatalos" tanácsadó testülete, amely az EU szintjén képviseli a helyi és regionális közösségeket, következésképpen komoly szerepet játszik az Unió és polgárai közötti kommunikáció megteremtésében. Tagságát a tagországok községi és regionális önkormányzatai választják. Míg a Gazdasági és Szociális Bizottság a Európai Közösség megalakulásától, az 1957-es Római Egyezménytől kezdve létezik, a Regionális Bizottságot csak 1994-ben, az 1992-es Maastrichti Egyezmény értelmében hozták létre. Az Európai Bizottság köteles minden olyan jogszabály-alkotási ügyben kikérni a véleményét, melynek helyi vonatkozásai lehetnek, különös tekintettel az egészségügy, az oktatás, a közlekedés, a munkaügy és a szociális politika szakterületeire.

Véleményét azonban ugyanúgy nem köteles figyelembe venni, mint ahogyan a Gazdasági és Szociális Bizottságét sem.

Intézményközi szervezetek

Európai Csaláselleni hivatal OLAF
Az OLAF kezdetben a Bizottságon belüli szervezeti egység volt, melyet a felmerülő lehetséges csalások és visszaélések leleplezésére hoztak létre. Ma önálló testületként működik. Mivel az EU költségvetés nagy részét nemzetközi szervezetek irányítják, az OLAF is szoros együttműködésben áll nemzetközi csalás- és korrupcióellenes hivatalokkal.

Az Európai Közösségek Hivatalos Közleményeinek Irodája az Európai Unió intézményeinek és egyéb szerveinek kiadóháza. Felelős az EU-publikációk terjesztéséért a médiákban.

Európai Személyzeti Kiválasztási Hivatal EPSO Az EPSO toborozza és választja ki az összes EU-intézmény személyzetét.

Az EU ügynökségei

Közösségi Ügynökségek Olyan szervek, amelyeket az európai köztörvények által irányítanak, de távolságot tartanak a ténylegesen fennálló intézményektől, miközben megvan a saját törvényes egyéni jellegük. Igen különleges technikai, tudományos és vezetői feladatokat látnak el.

Közös Kül- és Biztonságpolitikai Ügynökségek
Jelenleg a CFSP ügynökségei a European Defence Agency, az European Union Institute for Security Studies és a European Union Satellite Centre.

A rendőrségi és igazságszolgáltatási együttműködés ügynökségei
Jelenleg ezek az ügynökségek a következők: az Európai Igazságügyi Együttműködési Egység (EUROJUST), az Európai Rendőrakadémia (CEPOL) és az Európai Rendőrségi Hivatal (EUROPOL).