eu4journalists

A legfőbb szervek

1. Együttműködés

A hatalom megosztása az EU-ban

Az Európai Unió tagállamai szuverén tagállamok, amelyek úgy döntöttek, hogy megosztják a kormányzást néhány kulcsterületen. Ezek olyan területek, amelyek működése EU-szinten fontos a tagállamok számára. Az EU nem szövetségi állam. Ez egy egyedülálló rendszer, amely folyamatosan fejlődött 50 éves történelme során.

Mint bármelyik kormánynak, az EU-nak is megvan a maga törvényhozása, végrehajtó szervei és független bírósága, számos egyéb intézmény által támogatva.

Az EU-intézmények hatalma az egyezmények létrehozásában nyilvánul meg. Ezeket a tagállamok vitatják meg, majd egyénileg ratifikálja minden egyes ország. A legelső egyezményt, amely 1958-ben látott napvilágot, Római Szerződés néven, az Európai Gazdasági Közösség hozta létre. Az 1992 -es Maastrichti Szerződés megteremtette az Európai Uniót, majd egy alapvetően gazdasági szövetségből politikai szerkezetté alakult át. A további egyezmények, mint az Egységes Európai Okmány (1987), az Amszterdami Szerződés (1999) és a Nizzai szerződés (2003) mind hozzáadtak valami lényegeset az Unió szerepéhez és működéséhez.

Következő lépésként szerepelt az EU alkotmányának létrehozása, amely egyesítette a korábbi egyezményeket, valamint egyebek mellett a bővített Unió döntéshozatali irányelveinek és külpolitikájának meghatározása. 2004 . október 29-én 25 tagállam és a három tagjelölt ország, Románia, Bulgária és Törökország kormányfői és külügyminiszterei találkoztak Rómában, hogy aláírják az európai alkotmány tervezetét. A ratifikálási folyamat elé azonban nehézségek gördültek, amikor a francia és holland polgárok a 2005 -ös népszavazás útján elutasították az alkotmányt. Az alkotmány sorsáról aktív viták folytak a 2005 -ös német elnökség idején. Legkésőbb 2008 második feléig, a francia elnökség idején intézkedéseket foganatosítanak majd ez ügyben.

A politikáért és a döntéshozatalért az EU három intézménye felelős: az Európai Unió Tanácsa (a nemzeti kormányokat képviseli), az Európai Bizottsága (olyan szerv, amely a közös európai érdekeket képviseli) és az Európai Parlament (az embereket képviseli).

Döntéshozatali folyamat

Az Európai Bizottság az EU egyetlen törvényhozó testülete. Mégis, mielőtt bármilyen törvényt elfogadna, konzultálnia kell az ügyben érintett szervezetekkel és szakértőkkel, annak érdekében, hogy az adott törvény az EU polgárait a lehető legmegfelelőbben szolgálja. Rendszeresen tárgyal a nemzeti kormányok és képviseleteik szakértőinek bizottságaival, de európai hatáskörű képviseleti szervezetekkel is, igen kiterjedt vonatkozásban, beleértve az ipar, a közszolgálat, a szakszervezetek, a fogyasztói csoportok, regionális szervezetek és a nem kormányszintű szervezetek (az NGO-k) szakterületeit is. Ezeknek a csoportoknak a nagy része állandó képviseletet tart fenn Brüsszelben, hogy időben, azaz még az új törvény hivatalos előterjesztése előtt tudjanak lobbizni a Bizottságnál saját érdekeikben.

Ha a Bizottság döntött a jogszabályalkotás mellett, akkor az ügyet az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa elé terjesztik. Ezek a szervezetek vagy elfogadják az indítványt, vagy módosításokat kezdeményeznek, vagy (noha ez csak ritkán fordul elő ) mindenestől visszavetik azt. A Bizottság sok esetben a két „hivatalos” EU tanácsadó testülettel, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Regionális Bizottsággal is tárgyal, véleményük figyelembevételére azonban nincs kötelezve.

Közös döntéshozatali folyamat: Az EU törvényhozásában a legáltalánosabb eljárás az ún. „közös döntési eljárás”, melynek során a Tanács és a Parlament megosztja döntéshozási jogkörét. A Bizottság által előterjesztett indítvány előbb a Parlament, majd a Tanács elé kerül. Ha a két testület álláspontja megegyezik, a törvényhozási javaslatot elfogadják. Mivel az első olvasás szakasza nincs időhöz kötve, a Bizottság beadványától számítva hónapok vagy akár évek is eltelhetnek, míg a Tanács eleget tesz ennek a kötelezettségének.

Ha a két testület véleménye eltér egymástól, az indítvány visszakerül a Parlament elé, majd újra a Tanácshoz, második olvasatra. Ettől kezdve az eljárás időhöz kötött. Ha bármelyik szakaszban egybeesnek az álláspontok, a törvényhozási javaslatot elfogadják. Amennyiben maradnak nézeteltérések, az „egyeztető bizottság” feladata egy olyan közös tervezet kidolgozása, melyet mindkét testületnek külön-külön kell jóváhagynia. A Bizottság mindvégig közreműködik a folyamatban. Ha nem sikerül megegyezniük egy közös tervezetben, illetve ha a tervezetet ellenzik, a javaslatot elvetik.

A Tanács elsődleges célja a konszenzus kialakítása, döntéseket hozni viszont számos területen a „többségi határozat” alapján is lehet – ennek során a tagállamok szavazási részvételi aránya a nagyságuk szerint alakul. Van azonban néhány különleges terület, melynek döntéseihez teljes egyetértés szükségeltetik.

Azokban az esetekben, amikor a tagállamok nem tudják képviseltetni magukat a Parlamentben, a „konzultációs eljárást” alkalmazzák. A Parlament ennek során csak véleményadásra jogosult – ennek lehetőségét azonban minden esetben biztosítani kell – mielőtt a Tanács elfogadja a törvényhozási javaslatot. Ezekben az esetekben a Tanácsnak rendszerint egyhangú döntést kell hoznia.

Néhány esetben a Parlamentnek elég csupán „igen vagy nem választ” adnia. A „jóváhagyási eljárás” néven ismert procedúrát például a Bizottsági tagok jóváhagyásakor, vagy egy EU-n kívüli állammal való megállapodás megkötésekor alkalmazzák.

Elfogadva: Miután a jogszabályt elfogadtak, a Bizottságnak kell gondoskodnia a felől, hogy – az előírt határidőn belül – minden tagországban pontosan és maradéktalanul végre is hajtsák a rendelkezéseket. Azok ellen a tagországok ellen, amelyek nem tesznek eleget törvényes kötelezettségeiknek, a Tanács (vagy a tagországok) eljárást indíthat a Bíróságon. A Bíróság feladata, hogy a nemzeti és az európai jogrendszer között esetlegesen adódó összes ellentmondást felszámolja, illetve, hogy az összes tagállamban biztosítsa az EU törvényhozás értelmezésének egységességét.